23. fejezet - (?)

Sziasztok! :)
Egy bejegyzéssel lejjebb megtaláljátok a játék győztesét. ;)
Amint láthatjátok a fejezetnek nem tudtam címet adni, ezt fogjuk arra, hogy kevés képzelő erőm van, szóval ha van valami ötleted a fejezet elolvasása után rá, nagyon szíves örömest várom! :$ :D
A komik megválaszolásával nagyon el vagyok maradva, és nem tudom mikor szánom rá magamat, de igyekszem mindegyikre válaszolni. :)
Ezt a fejezetet pedig jó pár embernek ajánlanám, akik sürgettek, vagy csak érdeklődtek a fejezet felkerülésének kapcsán.
Imádlak Titeket, Rebii, Jenni, Roxiii, Maya, Vanity, Kinga, Végül még ide sorolnám még Dóriit is, meg vagy még, Te lány? :D
Véleményetekre mindig kíváncsi vagyok, ne kíméljetek! ;)
Jó olvasást!

(?)

       Pop That Lock (Úgy gondolom, hogy ez a szám ráillik az egész fejezetre, szóval ha egyszer lemegy, nyugodtan indítsátok újra.)

-          Eric, ne nevettess, nem te vagy az egyetlen, aki figyelem elterelés gyanánt tűzriadót fúj – mit akar ez nálam?

-          Nem? – ó, ez könnyen ment, nem is ellenkezik. – Te is ilyen ördögi lennél? –kérdezte azzal az émelyítően szexi mosolyával. Amabel, ne feledd, erős vagy, és jelen pillanatban, és a következőben utálod Ericet! Miután meginvitáltam a kanapéra, én is helyet foglaltam és izgatottan vártam, hogy tervem beteljesülhessen.

-          Én? – egy nevetéssel rejtettem el az igazságot. Pontosan, sőt még ördögibb vagyok, volt kitől tanulnom. – Dehogy, viszont az öcsém és a legjobb barátom igen – remélem ez a mosoly megtette a hatását.

-          Nem teljesen értem – rázta meg aranyosan a fejét. Elmeséljem, vagy ne? Mennyi időre van szükségem, jobban mondva hány percem van, amíg lecsillapodik ez az egész kavarodás? Mikor jönnek rá a lakók, hogy mi nem vagyunk kint, és mikor fognak megbizonyosodni arról, hogy nincs sehol sem tűz? Nagyon mérgesek lesznek Ericre. Azt hiszem a terve nagyon rosszul sült el, teljesen pórul fog járni.

-          Hiszed vagy sem, én pont egy tűzjelző miatt vagyok itt – kezdtem bele a nem is olyan távoli múltam egyik fontos jelenetébe.

-          Leégett a házad, azzal együtt pedig mindened és már csak egyetlen egy cél lebegett a szemeid előtt, megkeresni Eric Saade-t? – emelte meg mondókája alatt a szemöldökét, és egy idegesítően aranyos, mégis ravasz mosoly terült el az arcán. Szerettem volna egy kemény tárgyat a fejéhez vágni, de még szükségem van a lényére egy kis ideig.

-          Ó, hát persze, minden vágyam ez volt, és most hogy teljesült, nem engedlek ki a karmaim közül, te leszel a háziállatom – mondtam gunyorosan. – Vagy ha jobban tetszik a bejárónőm, vagyis férfim. Szeretsz takarítani? – Saade feldobtál egy labdát, én pedig visszaütöttem, nem fogsz ki rajtam! Na most erre mit lépsz?

-          Ne haragudj, de nem hallottam – válaszolt kicsit hangosabban, hogy biztosítson állítása igazáról, és még a füléhez is emelte kezeit. Lehet, hogy szólt még a jelző hang, de mégis lehetett egymás szavait hallani. Ne legyél már ennyire átlátszó, nem most jöttem le a falvédőről!

-          Mosdd ki a füleidet! – fújtam egyet, majd felemelkedtem, hogy magamhoz vehessem a laptopom.

-          Várj – kiabálta -, mit is mondtál? – Eric szájából idegesítő szavakra, részemről pedig magamban lévő szitkozódásra elhallgatott az a bosszantó rikácsolás. Pár percünk van már csak, remélem összejön, aminek sikerülnie kell.

-          Kíváncsi vagy, vagy sem? Mert hidd el, jobban szeretnék most aludni – tűrtem egy rakoncátlan hajtincset a fülem mögé. Meglehet, hogy most még a megszokottnál is borzalmasabban nézek ki, de ki gondolt volna arra, hogy az éjszaka közepén kiugrasszák a jó meleg ágyikójából, és rohannia kell ki az utcára, hogy nehogy benn égjen az épületben? Senki, és még mindig ostobaságnak tartom ezt a kitaláló részéről, mire volt ez jó? Nem lett volna egyszerűbb nappal bejönnie? Gondolom a portásnál is van kulcs, tőle sokkal könnyebben el tudta volna csenni, mintsem felverje az egész házat. – Ugye tudod, hogy nagy bajban vagy? – élvezet lesz nézni a műsort.

-          Nem vagyok, rád kenem majd, vagy Willre, részletkérdés – húzta hatalmas mosolyra a száját. Nagyon ki fogja húzni nálam a gyufát, ha továbbra is így fog viselkedni minden lesz itt, csak éppen barátság nem.

-          Próbáld csak – kicsit sem lesz furcsa, hogy az ő lakásában indult be a rendszer…

-          Mesélj! – nem látszik rajta, hogy félne. Vajon csinált már máskor is ilyesmi dolgokat? Mennyire van otthon a „csínytevésekben”?

-          A lényege annyi, hogy fogadtunk, veszítettem, és most itt vagyok – eljött az én időm. Elfogadtam a videóhívást.

-          Amabel, valami baj van? – kérdezte kissé riadt hanggal. – Hajnali három óra van, nem tudsz aludni? – ijedsége még mindig nem hagyott alább, de a kedvességet, és a szeretetet is kihallottam hangjából.

-          Nyugalom, semmi baj – küldtem felé egy fáradt, mégis nyugtató mosolyt -, aludni tudnék, de valaki miatt nem tudok – pillantottam a képernyőről Eric felé, aki kérdőn nézett egyszer hol rám, másszor a laptopom hátuljára. Fogalma sem lehet arról, hogy a rossz dolgok mellett jót tett nekem ezzel a betöréssel. – Szeretnék mutatni valamit – a mondatom elhangzása után odacsusszantam Eric mellé, hogy ő is benne legyen a képben. A képernyőn lévő emberke pedig megmerevedett, lesokkolt, sőt még azt is meg merem kockáztatni, hogy levegőt is elfelejtett venni, majd jó pár másodperc múlva megszólalt. Közben Eric is meg volt lepődve, mert nem értette a helyzetet. Egyedül én mosolyogtam diadalittasan.

-          Khm… Amabel, kérlek, mondd azt, hogy a Saade szobádban vagy – nem fogok hazudni. Abban nincs semmi móka, szeretem az igazságot, mert így most hogy igazam van, nagyon is szórakoztató. Igaz a szoba meghallása után kicsit az arcomra fagyott a mosoly, de bízom abban, hogy Eric még nem fogta fel a dolgokat.

-          Zachie, bemutatom Eric Saade-t – még mindig a látottak hatása alatt volt, mert a név hallatára sem adott semmiféle mérges reakciót, inkább a hitetlenség jeleit lehetett az arcán felfedezni. – Eric, bemutatom Zachary Larsont – mutogattam a kezemmel is, de valószínűleg teljesen feleslegesen.

-          Te most szívatsz és ez valami számítógépes trükk? – kérdezte nevetve, én pedig megráztam a fejemet. Imádom, amikor igazam van.

-          Ez a valóság – nem lehetett volna letörölni az arcomról a mosolyt. – És ha most megbocsájtasz Zachie, kiraklak a vetítőre, el ne tűnj addig, Eric te pedig ülj át a másik kanapéra, kérlek – mondatom után felálltam és elindultam, hogy úgy tegyek, ahogy mondtam.

-          Mi ez az egész? – kérdezte Eric kíváncsian.

-          A barátom nem hitte el, hogy találkoztam veled, szóval muszáj volt valahogy bebizonyítanom - rántottam egyet a vállamon, ezzel is alátámasztva, hogy semmiség az egész.

-          A barátod? – bólintottam egyet, majd én is helyet foglaltam Eric mellet, miután sikerült átraknom a képet a kivetítőre, így nagyban láthattuk Zachet, és ő is teljes lényünket, mert a falra is fel volt szerelve egy kamera, ami már működésbe is lépett. – És miért nem hitt neked?

-          Erre válaszolok én – jött a reakció a hangszórókból -, Amabel…

-          Nem, nem válaszolsz – fojtottam belé a szót, és küldtem felé egy szúrós pillantást a kamerán keresztül. – Azért nem hitt nekem, mert hát…

-          …el tudja túlozni az igazságot – felelt Zachie. Szerencséje van, hogy ezt mondta.

-          Zach, Amával beszélsz? – jött egy távoli hang.

-          Aha, gyere, ezt neked is látnod kell! – kiabált vissza. – Ja és hozd az innivalót is!

-          Popcornt ne vigyek? – miért csipkelődnek ezek állandóan?

-          Gyere már, mert még a végén szellemmé válnak!

-          Kik? – hallottam közelebbről.

-          Vigyázz – hallottam Zach hangját, majd egy test földre érkezését, ezután pedig poharak találkozását a kemény padlóval -, mert csúszik. – Megijedtem, de egy pillanatra Zach is, mert gyorsan felpattant, hogy megnézze mi van Jassel. Csak pár másodperc telt el, mire meghallottam barátom nevetését, majd Jason hangos szitkozódását. A mellettem lévő srác pedig csak pislogott, nem tudom mi lephette meg jobban, az, hogy Z és J póló nélkül voltak, vagy hogy öcsém dobott egy szép hátast a padlóra.

-          Jé, ott egy Eric Saade – sétált be Flower a képbe -, szia Ama, mizujs? – fordult oda a két szerencsétlen felé. – Jas már megint mit csináltál? – csóválta a fejét - Zach cseszted – elnevette magát, majd tovább állt.

-          Én is szeretlek hugi! – mondtam kicsit hangosabban, hogy még meghallja. Kicsit sajnálom a popsztárt, mert nem tudja, hogy mi folyik itt, de magának kereste a bajt, ő tört be hozzám az éjszaka közepén, viselje a következményeket.

-          Hogy ki van ott? – Jason kissé kómás hangon kérdezte Flo-t.

-          Flower, te csak maradj csendben – jött Zachie reakciója.

-          Jason jól vagy, nagyon megütötted magad? – kérdeztem, mikor a látókörömbe került.

-          Ööö Zach, ha elájulok, elkapsz? – ez jó vagy rossz válasz?

-          Majd megteszi helyettem a padló – nevettem fel Zachkel együtt, de Eric is elmosolyodott.

-          Kösz haver – csapott egyet barátja hátára - a kedvességed – majd a laptopra nézett. – Ama a Saade szobában vagy?

-          Milyen szoba? – kérdezte Eric, el kellene hallgattatni a fiúkat. Miért kérdezi mindkettő, hogy ott vagyok-e, miért olyan nehéz elhinni, hogy ő igazi, nem pedig kép?

-          Hát, tudod a… - Jas próbálta elmagyarázni, de erre nincs semmi szükség, mert ez a szoba nem létezik, be lesz zárva, és csak én fogom néha napján látogatni. A többiek pedig higgyék majd csak azt, hogy eltüntettem.

-          Semmilyen.

-          Engem az érdekelne, hogy hogyan találkoztatok – mondta Zachie, mi ez a kíváncsiság? Egyáltalán mikor találkoztunk mi először? – Amikor azt hitte, hogy szellem vagy, valós volt?

-          Az volt – Zach elnevette magát Jason társaságában, Eric is csatlakozott hozzájuk, jól van, nevessetek csak, de akkor is találkoztam vele, nekem ez csak egy jó emlék… A hangzavar miatt alig hallottam meg a kopogtatást. Azt hiszem Eric, most véged lesz! Legszebb öröm a káröröm, még ha nem is szép dolog így érezni.

-          Bújj be! – kiáltottam ki, és felálltunk Erickel. – Felkészültél? – néztem Ericre, aki még mindig vigyorgott a fiúkkal egyetemben. Saade bólintott, Zach és Jas pedig kíváncsian pislogtak. Az ajtó kinyílt, és egy nagyon mérges Molly-val találtuk szembe magunkat, aki nem csak egyedül jött, hanem mögötte mindjárt Danny? Nem is akárhogyan, Molly a fülénél fogva ráncigálta, majd amikor pár méterre megálltak tőlünk M-ből kitört a hiszti.

-          Eric Khaled Saade, te nyomorult, mi a fészkes fenét csináltál már megint ezzel a majommal egyetemben? Olyan nehéz lenne aludnod az éjszaka kellős közepén? Danny szerintem azt sem tudta hol van, fájhatott neki a füle, teljesen le volt taglózva.

-          Molly, kérlek, engedj el! – könyörgött. Mia és Will is befutott, mind a ketten villámokat szórtak a tekintetükkel.

-          Mégis csak kellett volna az a popcorn – hallottam Zachie hangját, majd elmosolyodtam a látványra, hogy azok ott ketten, otthon berendezkedtek, hogy első sorból nézhessék a csetepatét.

-          Molly ne nyújtsd már meg szegény fülét, még a végén ronda lesz – mondta mosolyogva Eric.

-          Ó te csak fogd be popsztár, nagyon nagy bajban vagy! – megszólalt Will is. Molly végre eleget tett a kérésnek, viszont még rántott egy nagyot, amire Danny fel is jajdult, de azért sikeresen megszabadult a szorításból. Ellépett a lánytól pár méterre, megdörzsölte fülét, majd odafordult hozzánk.

-          Ő ki? – kinyújtott kézzel, mutatóujjával felém bökve kérdezte.

-          Szerinted? – puffogott egyet Eric.

-          Már bocs haver, de te hülye vagy – rázta meg fejét Danny hitetlenkedve.

-          Egyetértek – bólogatott mind a két jó madár a föld túloldaláról, még jó, hogy azt sem tudják miről van szó.

-          Miért is? – kérdezte Eric Danny-re pillantva, amikor nem így tesz, a parkettát bámulja. Van egy olyan sejtésem, hogy nem mer a háborgók szemébe nézni.

-          Tudod te azt nagyon jól – köpte a szavakat, majd közelebb lépett hozzám. - Engedd meg, hogy bemutatkozzam – fogta meg kezemet -, Danny Saucedo vagyok, de melletted egy rút varangynak érzem magamat, ezért kérlek, csókolj meg, hogy hozzád méltó helyes herceggé válhassak – a mondat végeztével szájához emelte kézfejemet és egy csókot nyomott rá. Teljesen elpirultam, Jas és Zachie egy pillanatig megszeppentek majd kitört belőlük a hangos nevetés, a körülöttünk lévők is így tettek, viszont visszafogottabban, rajtam kívül csak Eric volt aki nem tartotta viccesnek ezt a helyzetet, ő csak a szemét forgatta. Én pedig éreztem az arcomon, hogy teljesen elvörösödtem, nem semmi bemutatkozás, jó kis nőfaló lehet a srác.

-          Ez szép volt – mondta Jas, aki Zachie-vel egyetemben a szemét törölgette.

-          De ugye csak viccelt? – kérdezte barátom.

-          Na elég volt Rómeó – tette Will kezeit az említett vállára, és hátrébb húzta -, majd folytatod később.

-          Hogy mit fog folytatni? – kérdezte megint Zachie fejét kapkodva.

-          Kik ezek egyáltalán? – nézte Molly a kivetítőt.

-          Az öcsém és a barátom – mutattam Jas, majd Zach fejére.

-          A barátod? – kérdezte a kékszemű. Tisztára, mint a szőke herceg, fehér lovon. Vajon milyen színű autója van? Ezt a kérdést ma már másodszorra hallom, olyan nehéz elhinni, hogy van fiú barátom? Pedig ez nagyon is egyszerű egy képlet. Ez ugyan olyan, mint ahogy Mia viszonyul a fiúkhoz.

-          Igen – válaszolt helyettem Eric. Mi van ma a srácokkal? Lehet, hogy az agyukra ment ez a tűzriadós eset. Jut eszembe, hajnali három óra van, nekünk mindannyiónknak aludnunk kellene.

-          Na elég volt a bájolgásból, mi ütött ma belétek? Hm? – kérdezte megint Molly, aki Danny felé nézett, gondolom őt könnyebb esetnek látta az igazság bevallásához.

-          Ne nézz rám, nem beszélek! – fonta össze karjait maga előtt, kicsit durcásnak nézett így ki.

-          Eric? – fordult a másik tettes felé.

-          Ügyvédet akarok! – ült le a kanapéra, majd Danny is helyet foglalt mellette. Egymás ellentettei voltak kinézetre. Danny szőke haj, kék szem, Eric pedig barna haj, barna szem. Mint tűz és víz, és senki sem tudná megmondani, hogy melyikük helyesebb. Ki-ki melyik típust szereti.

-          Nem kapsz – válaszolt Will -, magyarázatot akarunk Tökfej! – Eric megrázta a fejét, most is úgy viselkedik, mint egy ötéves kisgyerek. Hogyan lehet ezt kibírni mellettük?

-          A-a – makacskodott. – Na jó, megakarom nézni azt a szobát - mutatott az ajtóra.

-          Én tudod mit akarok? – kérdezte Molly felháborodottan. – A-lud-ni! De te Okostojás idióta vagy, Danny jól teszed, hogy meghúzod magad, mert nem leszünk így jóban! Mind a ketten meg fogjátok ezt bánni. olyan támadást indítok ellenetek, hogy az csak na, ha más nem is csatlakozik hozzám, megteszem egyedül, de nektek akkor is végetek lesz! – nem tudom, mi vezérelt, de én is megszólaltam.

-          Én segítek neked.

-          Ahogy mi is – csatlakozott hozzánk Mia és Will is.

-          Ez az – jött a hangszóróból, a srácok csámcsogtak, fogalmam sincs mikor és hogyan szereztek kukoricát, de ebből is érezhető, hogy élvezték az előadást.

-          Ne mááár – húzta el Danny a száját – muszáj megint? – majd megfogott egy díszpárnát, és elkezdte vele Ericet ütlegelni. – Te idióta barom, a semmiért megint felszabadítottad a haragjukat! Te sohasem tanulsz?

-          Te is benne voltál, szóval fogd már be a szádat! – ütögette ő is egy másik párnával csapattársát. Ó ezt de jó nézni. Apropó, én Danny&Eric ellenes vagyok, de most valahogyan nem zavar, hogy egymás közelében tartózkodnak.

-          Ez nem az első eset? – kérdezték a fiúk kórusban.

-          Egyáltalán nem – válaszolt mosolyogva a fiúknak Mia.

-          Szerintük unalmas életük van, ezért mindig feldobják valami hülyeséggel – erősítette meg Will.

-          Nem is hülyeségek – vágott közbe Eric.

-          Ó tényleg? – kérdezte gunyorosan Will. – És amikor levetettétek magatokat egy szikláról?

-          Úgy mint Bella a New Moon-ban? – kíváncsiskodott Jason.

-          Onnét vették, szóval eltaláltad, de te… - válaszolt neki Mia, de Zach megelőzte.

-          …csak nézz rá Amára és rájössz a válaszra – mindenki elmosolyodott.

-          Most mé’ tök jó móka volt – mondta Danny.

-          Egyetértek – helyeselt Eric is.

-          Én is, én is – hangzott a fiúktól kánonban, majd Zachie folytatta. – Hol találunk sziklás partot?

-          Eszetekbe ne jusson! – mondtam határozott hangon. Még csak ez kéne. – Fiúk, megtanultatok holnapra? – vontam fel szemöldökömet.

-          Meg… és te? – húzta mosolyra száját.

-          Indulásra készen van a táskám – már csak aludnom kellene. – Öhm… nem szeretnénk aludni? – fordultam a többiekhez, ők pedig bólintottak.

-          Ne merd elhagyni az országot Saade – fenyegette meg Molly.

-          Én aludhatok itt? – kérdezte Danny, én pedig kíváncsian pislogtam.

-          Nem – jött a válasz Zachtől és Erictől is, az utóbbi személy fogta magát és Danny-t lökdösve elhagyták a lakást, de még visszaszólt – nyitott szemmel fogok aludni!

-----------------------

Hogy sikerült a fejezet? Tetszett, vagy sem? Nyugodtan leírhatjátok a negatív kritikákat is. :) Mit éreztek a szereplőkkel kapcsolatban? Eric elhagyja majd az országot, vagy nem futamodik meg és kész lesz kiállni Molly-ékkal szemben? Mit szóltok Danny-hez? :D Nem teszek fel több kérdést, rátok bízom, hogy mit írtok le. ;)

Ha van a címre valamilyen ötleted, várom! :))

Kisses&Hugs♥